Tegnap kellemetlen összetűzésem volt egy fiatal kollégával, akit önszorgalomból a szárnyaim alá vettem. Úgy láttam szeretne tanulni (ezt rendszeresen hangoztatja is) és megfogadja a szakmai tanácsaimat.  Egy feladatban eléggé alulteljesített (értsd: megcsinálta, de lehetett volna sokkal jobban is) szóvá tettem, hogy a konkurenciáé sokkal jobb lett és megmutattam neki, mint követendő példát. Erre teljesen kiakadt, hogy miért hasonlítom az ő teljesítményét egy olyanéhoz, aki több mint 10 évvel régebb óta van a szakmában – és jó is abban, ami csinál. Mire én rávilágítottam, hogy

1. a fogyasztót/vevőt ez egyáltalán nem érdekli. Nincs oda írva a rosszabb termék/szolgáltatás mellé, hogy „bocs, ez azért lett rosszabb, mert mi még tanulunk”

 2. ahogy egy ismerősöm mondogatta ilyen helyzetekben: „nem a bányászbéka segge az etalon!”

Piaci környezetben mégis mihez kellene hasonlítani egy rossz teljesítményt?! Egy még rosszabbhoz, vagy egy nagyon jóhoz?

Ha valaki tanulni szeretne, el kell tudnia viselni az építő kritikát. Azt is tegyük hozzá, hogy azt illik kulturáltan megfogalmazni (én azt gondolom ez esetben ügyeltem erre, ezt nem is kifogásolta). 

És ha valaki tanulni szeretne, az sem árt, ha tudja, kitől érdemes. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.