Fiatal pályakezdővel beszélgettem arról, hogy mit csinál. Fél éve keres munkát bölcsész végzettségével, és most nagyon boldog, hogy van munkahelye. Pénzügyi asszisztens, de – mint mondja – mást is csinál. „Sok mindent, nagyon sokrétű a beosztásom, még Humán Menedzsmenttel is kell foglalkoznom.” – mesélte büszkén és szenvedélyesen. Tágra nyílt szemmel, és szinte értetlenül hallgattam. Nem mertem többet kérdezősködni.

Többször morgolódtam már magamban téves angol fordításokért. Utoljára Chris Anderson könyvének olvasásakor döbbentem meg, amikor a passionate amateur-t profi amatőrre fordították. Anderson egy régebbi blogjában és könyvében is ír róluk. Az amatőrök maguknak választanak munkát, a szakembereket viszont kiválasztják. Nem számít, mennyire szereted a munkádat, előbb-utóbb úgy is csinálsz valamit, ami olyan, mint a munka. Valamit, amit meg kell tenned, mert a főnököd megkért rá vagy a környezeted megkívánja. És ilyenkor az érdeklődés hiánya megfoszt a professzionális szaktudástól. De az amatőrök olyanok, mint az önkéntesek. Ők döntik el, hogy mivel töltik az idejüket, arra mennek, amerre szenvedélyük, érdeklődésük, tudásuk és személyiségük viszi őket - nem tovább. Ha ez elveszik, arrább állnak, és átadják helyüket a friss energiával teli elkötelezetteknek.

Végezetül egy kis etimológiai kitekintés: az amateur a latin „szeretni” amatus, amare szavakból származik.