Apám friss nyugdíjasként visszajárt dolgozni, mert szerette a munkáját és bár sok mindenben nem értett egyet a nála egy generációval fiatalabb ügyvezető-tulajdonossal, mégis úgy érezte, megbecsült munkaerőnek számít – és őszintén szólva nehezen tudta elképzelni, hogyan fognak telni a napjai bejárás nélkül. Nem tudom, a megbecsülésre abból következetett-e, hogy voltak apró kiváltságai a többiekhez képest, vagy abból, hogy akár ünnepnapok is berángatták azzal a felkiáltással, hogy „ezt csak te tudod megcsinálni”.  Repülőgépmotor alkatrészekkel dolgozott, ami - nem is hinné az ember - mekkora felelősséggel jár! Apám pedig magára húzta ezt a felelősséget.

A korábbi kis cég nőni kezdett, többen lettek, egy nagyobb, új üzemben. Egyszer csak megjelentek az ipari kamerák, amik a dolgozókat figyelték, a blokkoló órák, amik alapján változni kezdtek a fizetések…(konkrétan levonták a késéseket).  Apám kiváltságai közé tartozott az is, hogy ha elvégezte a munkáját, hazamehetett – cserébe nem cirkuszolt a túlórapénzért, ha tovább kellett bent maradnia.  Ez egy hallgatólagos megállapodás volt közte és a tulaj között.

Egy nap szólt, hogy készen van, hazamegy.  Mire a tulaj közölte, hogy a munkaidőből még fél óra hátravan. Erre fogta magát és csak hazament. Azon a napon, mikor látta a fizetéspapíron, hogy levonták a fél órát, odaállt a főnöke elé: „Én a munkatársad szerettem volna lenni”. Mire a fönők: „az vagy Karcsikám, az vagy”, erre apám így szólt: „akkor most vesztettél el egy munkatársat” – és többé nem ment be.

Nehéz lett volna vele megbeszélni, hogy a hallgatólagos megállapodásoknak vége? Hogy a cég kinőtte a családias méretet és azt a légkört? Hogy mostantól mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak? Megértette volna, hiszen előtte is úgy húzott le sok-sok évet az előző munkahelyein. De azt hitte, hogy ez itt most más.

Talán nem lett volna nehéz, ha a főnök tudatosan foglalkozik azzal, hogy a cég dinamikus növekedése nem csak számok tengere egy halom új bevétel- és költségszámla végén, ahol a pluszoknak kell győznie.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.