Nem mindegy, ki hova ül!
2012. július 16 12:37
Egy telkó cég sales-étől hallottam nemrégiben egy újítónak szánt módszert a blokkoló órák modernkori kiváltására. Hogy mennyire kulturált kiváltása azon még gondolkodom. Náluk az egész emelet egy speciális shared desk rendszerben dolgozik, aminek az a lényege, hogy bár ugyanannyi asztal van, mint ahány ember, még sincs senkinek állandó helye – érkezési sorrend van. Minden nap!
Az irodában pedig értelemszerűen vannak jobb és rosszabb helyek, hiszen mindenki szeretne az ablak mellé ülni (és a bárányfelhőket szemlélve a szabiról álmodozni) és nem sokan kívánkoznak a légkondi alá, vagy a dohányzóterasz kijárata mellé, ahol egész nap jövés-menés van.
Persze mindenki a jó helyekre pályázik, ehhez viszont időben kell érkezni…
Mikor a főnök megérkezik – persze nem az elsők között – az iroda látványa remek lenyomata annak, ki mikor érkezett.
Azt a srác sem tudta pontosan, vajon eredetileg jutalomnak vagy büntetésnek szánta-e a cége ezt a rendszert (zárójelben jegyzem meg, ez azért némi kommunikációs hiányosságra enged következtetni), mindenesetre volt, aki a megfigyelés egyik eszközeként tekintett rá és volt, aki ebben is a versenyt látta (ne felejtsük el, trenírozott sales-ekről van szó egy telkó cégnél! ).
Az azonban bizonyos, hogy a motiváció 2.0-ás operációs rendszeréből származó eszközről van szó. És ezekkel az a baj hogy „…a jutalom, természeténél fogva szűkíti a látókörünket.”
Jelen esetben teljesen felesleges azzal lestresszelni egy munkatársat már korán reggel, hogy nem elég az ügyfelekkel „megharcolni” nap-mint-nap, még az irodai helyért is küzdenie kell.
Koncentráljon inkább a munkájára, nem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
