Egy ismerősöm egy trendi távol-keleti cégnél kezdett dolgozni, ahol van egy nagyon jópofa szokás arra, hogyan fogadják be az új belépőket.

Szinte mindenki találkozott már azzal a furcsa, sokak számára szorongással teli érzéssel, amit egy új munkahelyen eltöltött első néhány nap jelent. Amikor még kívülállónak érzed magad és mindenki tudja, hogy te vagy az új fiú/lány. Nincs rajtad semmi különös, próbálod felvenni a szokásokat, kényszeresen próbálsz minden szempontból konform lenni.

A dolog lényege, hogy az új belépő az első napján választhat egy „témát” és másnap mindenkinek annak megfelelő jelmezben kell mennie. Mikor ő kezdett, a „kisiskolás” témát választotta, így másnap mindenkinek térdzokniban és az elitiskolák egyenruháira emlékeztető rakott szoknyában, rövidnadrágban kellett mennie.

A fiúk jólfésült hajjal, a lányok fonott copffal, vagy masnival. Azt mondja, hihetetlenül jó érzés volt, hogy mindenki komolyan vette a feladatot és csak az ő kedvéért kitett magáért. Még a főnöke is! Az ominózus napon aztán jókat nevettek, össze-vissza fotózták egymást, és elképesztően oldott hangulatban telt az egész nap, mindenki imádta. Tulajdonképpen egy low-budget csapatépítés volt, ami nem volt kötelező, mégis mindenki komolyan vette. 

Néha nem kell drága csapatépítő tréning fűben kúszás-mászással, vagy egy rakás post-it ahhoz, hogy az emberek jobban érezzék magukat a munkahelyükön - csapatként. Van, hogy ha békén hagyjuk őket, kitalálják saját maguktól is.

Bennem ez egy örök dilemma, hogy kinek kihez kell egy ilyen helyzetben közelítenie. Az általános céges hozzáállás az, hogy természetesen a jövevénynek kell magát elfogadtatni, így ő tegye meg az első lépéseket. Én viszont azt mondom, hosszú időre meg lehet nyerni egy új munkatársat azzal, ha úgy érzi, a cégnél kifejezetten igyekeznek őt befogadni.