Nehogy már lájkold a konkurenciát!
2012. június 11 09:59
Tegnap a heti rendszeres értekezleten a Főnök nyilvánosan lecseszett egy munkatársat, amiért az nyomott egy lájkot a Facebook-on az egyik ex-kollégája és egyben szakmai barátja jól sikerült munkájára. Az ex-kolléga most a nem túl szorosan vett konkurenciánál dolgozik.
Majd jött az ív is hozzá: "amíg innen kapod a pénzed, nehogy már lájkold a konkurenciát!" (Zárójelben: nem alkalmazottról van szó, itt mindenki alvállalkozó, ha úgy tetszik zsoldosok - ami rendszeresen az orruk alá van dörgölve.)
Ezután döbbent csend ült a mítingre....Én akartam elsüllyedni (pedig nem nekem kellett volna), a jelenet több volt, mint kínos.
A pellengért (nyilvános szégyenfát, szégyenoszlopot) a középkorban általában nem a nép által választott és kevéssé szeretett/tisztelt vezetők alkalmazták előszeretettel a megfélemlítés és megtorlás eszközeként. A megfélemlítés mögött mindig a bizalom hiánya lapul, a bizalom hiánya pedig a vezető félelméből táplálkozik.
Mitől fél a Főnök? Attól, hogy kicsúszik a kezéből a - hagyományos - irányítás.
Attól fél, hogy ha a „szakma” meglátja a lájkot, azt gondolja majd, rés van a pajzson, mert a kolléga ezzel elismerte a konkurencia előnyét. Pedig az ellenfelet tisztelni és az érdemeit akár nyilvánosan is elismerni nem szégyen, hanem a legnemesebb, mondhatni legsportszerűbb gesztusok egyike. Azzal, ha valaki elismeri, hogy a konkurencia is jó, önmaga még nem lesz rosszabb, vagy kevesebb.
De most komolyan: birtokolhat egy tulajdonos vagy egy vezető embereket? Akár zsoldosokat, akár alkalmazottakat. Birtokolhatja a magánvéleményüket, az integritásukat? Csak az gondolhatja ezt komolyan, aki még mindig olyan erőforrásnak tekinti a vállalatnak dolgozókat, amely felett teljes körűen rendelkezhet. De ahogy Mintzberg mondja:„A resource is a thing. I am a human being. I am not a human resource.„
„Az emberek talán már nem olyan engedelmesek, de ez még nem azt jelenti, hogy a vezetés feleslegesség vált. Épp ellenkezőleg, a funky világ határtalan vezetést igényel, persze nem a vezetés hagyományos értelmében.” – mondja a világ egyik leglájkoltabb üzleti gondolkodó párosa arról a szemléletről, ami a sikeres vállalatokat és azok vezetői jellemzi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2012.06.20. 15:36:35
Bizony. Annak idején a Megasztár első szériája után az RTL Klub egész oldalas hirdetésben gratulált a TV2-nek. Hát ez mostanában már nem nagyon dívik...
