Egy kedves ismerősöm kért tőlem segítséget a minap. Ákos, egy közhasznúnál  szervez szabadidejében, napi nyolcban pedig egy távol-keleti tulajdonú vállalatnál marketinges.

A közhasznú most egy nagydobásra készül, amiben Ákos szívvel-lélekkel ugyan, de szép lassan megszakad. Beszélgetünk a szervezés nehézségeiről, mondom neki, miért nem dobja be a vezetésnek, hogy támogassák a közhasznú nagydobást többek közt azzal, hogy ő a munkaideje 20%-ban legálisan ezzel foglalkozhat. A cégnek meg remek lesz a CSR-ba.      

Azt mondja megkérdezte, de a távol-keleti vezetés már azon is ki volt akadva, hogy ő munkaidő után miért foglalkozik egy másik szervezet „nyavalyáival”! Komoly kulturális különbségek ezek!

Nézem a tévét, amiben az egyik kereskedelmi tv sztárriportere privátban remek lakberendező, egy másik már lassan népszerűbb a zenekarával, mint a riportjaival. Egy harmadik csatornán pedig a tőzsde egyik volt elnöke hegymászó szakértőként nyilatkozik egy expedícióról.   

Baj az, ha valaki egyszerre több dologgal is foglalkozik? Ha néha kipróbálja magát új dolgokban is? Hátha bejön.

A Google-t, mint vállalatot övező városi legendák egyike arról szól, hogy náluk a kiemelt alkalmazottak munkaidejük egy ötödét olyan dolgokkal tölthetik, ami nem a munkakörük része. (A linken az is kiderül, hogy ezt valójában nem is ők találták ki, de jó PR, hogy mindenki velük ismeri a sztorit) A mérnökök tehát kiszakadva az eredeti tevékenységükből olvashatnak, kiállításokra járhatnak, beszélgethetnek, új dolgokba foghatnak. Az ebből kieső ötleteket aztán megosztják egymással is. Szintén a legenda szerint később ebből lesznek a Google legéletképesebb cuccai. Nem tudni igaz-e a második fele, de akár így is lehetne.

Azt minden esetre rég óta figyelik és - ahol ennek van értelme - mérik is, hogy ez a fajta vezetői hozzáállás sokkal elkötelezettebbé teszi a munkatársakat, kisebb a fluktuáció a kulcspozíciókban és erősen támogatja az organikus alulról jövő innovációt.  

Persze a Google egy olyan pályán focizik, ahol szükség van az innovációra, mint egy falat kenyérre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.